Az érzelmeid kötik össze a múlt emlékeit, a jelen problémáival

Az érzelmeid kötik össze a múlt emlékeit, a jelen problémáival

Hiába vagy túl a múlt eseményein, – ami akkor fájt, amit nem tudtál elfogadni vagy elengedni, – azok a feldolgozatlan érzelmek továbbra is itt ülnek a lelkedben és megoldásra várnak.

A jelen életed helyzetei, feladatai nem lennének annyira súlyosak, de amikor összekapcsolódnak ezekkel a múltból megmaradt feldolgozatlan érzelmekkel, máris hatalmas érzelmi sokknak éled meg!

Például:

  • Amikor visszautasítanak, akkor bekapcsol az emléke, hogy nem várt gyerek voltál, vagy nem szeretett jól valamelyik szülőd, esetleg amikor kiközösítettek az osztálytársaid.
  • Amikor valaki kilép az életedből, akkor ott bekapcsol egy gyermekkori emlék, amiben elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél.
  • Amikor leteremt a főnököd, vagy elégedetlen veled a párod, akkor ezzel összekapcsolódnak azok az emlékek, amelyekben elmarasztaltak az iskolában, vagy elnyomtak, megaláztak.

Az emlékekbe szövődött érzelmek arra várnak, hogy egyszer feldolgozd őket, ezért jelennek meg és aktivizálódnak újra meg újra!

Kezdj neki a múltban elakadt érzelmeid feldolgozásának és hamarosan meglátod, hogy kevesebb érzelmi mélypontod lesz, sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhetsz!

Az akadályok nem előttünk, hanem bennünk vannak

Az akadályok nem előttünk, hanem bennünk vannak

Nap mint nap találkozunk akadályokkal:

  • Nehéz helyzetek, melyeket nem tudunk megoldani
  • Emberek, akikkel konfliktusunk támad.
  • Célok, melyeket nem olyan könnyű elérni

Azonban jusson ilyenkor eszünkbe, hogy biztos van egy olyan ember a Földön, aki ugyanezeket az akadályokat játszi könnyedséggel megugorja!
Neki vajon miért sikerülne?

Azért, mert neki megvannak azok a képességei, az a tudása, ami belőled hiányzik a megoldáshoz.
Neki nincsenek olyan lelki elakadásai, érzelmi blokkjai, hitetlensége és félelmei, mint ami benned van.

Vagyis igazából a saját belső elakadásaid és hiányaid miatt tapasztalod nehéznek, akadályokkal telinek azokat a helyzeteket, amelyek másnak fel sem tűnnek.

Gyakorlat:
Írd össze, hogy milyen nehézségeid vannak az életedben, majd mindegyik mellé írd le azt is, hogy vajon milyen hiányod vagy elakadásod miatt érzed azt problémának!

Kezdj el módszeresen és kitartóan dolgozni ezen belső hiányok és elakadások felszámolásán és meglátod, az életed is egyre könnyebb lesz!

Amid nincs meg Őnélküle, az nem lesz meg Vele se!

Amid nincs meg Őnélküle, az nem lesz meg Vele se!

Vajon mi tartja fenn a kapcsolatokat?
Mi az a húzóerő, amiért jobb kapcsolatban lenni, mint egyedül?

A szeretet. – szokták mondani, és ilyenkor olyan jó elképzelni, hogy mennyire jól esik szeretni a másikat.

Azonban az az igazság, hogy a legtöbb kapcsolatban a szeretet adása a kisebbik, ritkábbik tényező és van mellett egy sokkal nagyobb motivációnk, mégpedig az érdek.
Az érdek, hogy valami olyat kaphatunk a másiktól, amire nagy szükségünk van, mert abból hiányt szenvedünk.

Amikor hiányzik belőlünk az elfogadás, a szeretet, az elismerés vagy a biztonság,… azonban ezeket megkaphatjuk a másiktól, akkor ez elég erős érdek a kapcsolatot fenntartására.

Igen, a legtöbb kapcsolatot az tartja fenn, hogy szeretetet, elfogadást, biztonságot, figyelmet kapunk és adhatunk, kinek mire van szüksége.
A kölcsönös szükséglet kielégítésen alapul a kapcsolataink jó része.

Azonban bármennyire is jól működik ez a kölcsönösség, ha a másiktól kapjuk, töltjük a hiányzó lelki szükségleteinket, akkor az tulajdonképpen nincs meg nekünk. A forrás nem nálunk van, hanem a másikban, nem birtokoljuk és bármikor el is veszíthetjük!

Az önellátásban van a megoldás

A végső megoldás erre a problémára az lenne, ha megtanulnánk megadni magunknak mindazt, ami hiányzik.
Ha nem máshoz járnánk töltekezni, hanem meglenne a saját forrásunk minden egyes lelki minőségre, ami csak hiányzik.

Amikor tudod magad szeretni, elfogadni, megbecsülni, elismerni, akkor a kapcsolataid is szintet lépnek!
Eltűnik ezek megszerzésének érdeke és valóban csak a szeretet, az önzetlen adás marad.

Lépj szintet, hogy a kapcsolataid és az egész életed egy magasabb működési szintre léphessen!

Akit igazán szeretünk, azért abban is megváltozunk, amiben magunkért nem tennénk

Akit igazán szeretünk, azért abban is megváltozunk, amiben magunkért nem tennénk

Egy igazán mély, a személyiséged alapjait érintő változásra nem könnyű rávenni magad.
Csak amikor már akkora a baj, annyira fáj a trauma, a veszteség, akkor jutunk el oda, hogy belássuk, ez így nem mehet tovább, alapjaiban kell megváltoznom!

Viszont van, hogy erre a döntésre egy olyan emberért jutunk, aki mindennél többet ér nekünk.
Nem akarjuk elveszíteni Őt, vagy már elvesztettük és így akarjuk visszakapni a figyelmét, bizalmát. Őérte talán olyat is megteszünk, amit magunkért nem tennénk meg.

Feleljek meg a másik elvárásának?

Amikor a szeretted inspirál arra, hogy változz meg, akkor joggal merül fel a kérdés:
Vajon ez nem csak egy megfelelés lesz az Ő elvárásának?
Az elvárásokról eddig azt a tanítást hallottuk, hogy engedjük el, ne feleljünk meg nekik!

Ez igaz is, hiszen ha mindenki elvárásának meg akarnál felelni, akkor közben elveszíted az Önmagaddal való kapcsolatot, könnyen letérhetsz a saját utadról.

Viszont ha a másik elvárását valóban beláttad, hogy az a te hasznodra válik, akkor ez immár a saját elvárásod lesz magad felé, így ez a változás nem eltávolít, hanem téged épít.

Itt a lényeg az, hogy mennyire érzed magadénak a változással elérhető célt.
Ha teljes belátásod van, akkor felismered, hogy érdemes abban változnod vagy sem.
Ha pedig érdemes, akkor ezt már nem a másiknak megfelelve, hanem saját belátásból, saját célként fogod megvalósítani.

Így a szeretted elvárása csupán inspirált abban, hogy megtaláld a mindkettőtöknek, de leginkább számodra fontos célt.

Mennyi őszinteséget bír el egy barátság?

Mennyi őszinteséget bír el egy barátság?

Nem mindegyik barátság bírja el az őszinteséget.
Van, amelyik attól működik jól, mert őszinték vagytok egymáshoz és van, ahol pont attól, hogy nincs minden kimondva, ami fájna.

Embere válogatja, hogy ki mennyire viseli el a fájdalmat:
Van, aki egészen jól tudja kezelni, nem fél szembesülni a hibáival és hiányosságaival (sőt, akár keresi is a fejlődése érdekében!), megbírózik a nehéz érzésekkel is.

Míg másoknak ez iszonyúan nehéz, vagy annyira nem is megy, hogy nem mernek mélyre menni magukban, mert az annyira fájna.
Ők nem bírják a kívülről kapott őszinteséget sem, akárhogyan is csomagolod azt be!

Szokták mondani, hogy ha szeretettel mondjuk meg a véleményünket, akkor az nem fáj annyira.
Szerintem az is fáj, csak akkor talán azt érzi a másik, hogy nem bántásból kapta, és így egy kicsit könnyebb lesz befogadnia.

Összességében azt kell megértened, hogy mindenki annyira viseli el az őszinteséget, amennyire az őszinteség által kiváltott fájdalmat tudja kezelni. Van aki tudja, van aki nem és a legtöbben a két véglet közé esnek, akik bizonyos mértékű őszinteséget és vele járó fájdalmat bírnak csak el.

Figyeld meg, tapasztald ki, hogy a Te barátaid mennyit bírnak, a Ti barátságotok mennyi őszinteséget bír el?
Ha ezt kevesled, akkor vagy találj magadnak olyan barátot, aki hasonlóan bírja, mint Te, vagy fogadd el, hogy a másik máshol tart – ebben (is) – és legyél nagyon türelmes és figyelmes vele!

ui.:
Azért hosszú távon lehet arra számítani, hogy ha nagy a különbség köztetek, akkor ez egyre nagyobb feszültséget fog okozni, amitől eltávolodok egymástól vagy akár meg is szűnhet a kapcsolat köztetek!
De ez nem olyan nagy veszteség, ha úgy nézed, hogy a kapcsolataid a Te fejlődésedet szolgálják, és ha már nem tud adni, fejleszteni, csak visszahúz, akkor mindkettőtöknek jobb, ha elengeditek egymást és helyette megtaláljátok azt, akivel megint szinkronba tudtok kerülni!

A jövőnket nem a kívánságaink, hanem a belső programjaink formálják

A jövőnket nem a kívánságaink, hanem a belső programjaink formálják

Bármennyire is szeretnénk, a kívánságainknak nincs akkora teremtő hatásuk, mint a tudatalattinkban futó programoknak.

A kívánságaink a vágyainkból születnek, azok mögött pedig a hiányaink feszülnek.
A hiány érzése nekünk jelez. hogy kezdjünk már el cselekedni kívül vagy belül, és végre találjunk egy forrást, ahonnan betöltve, megszüntethetjük a hiányunkat.
Itt tehát cselekednünk kell, anélkül nem történik meg a változás.

Be kell látnunk, hiába is eregetjük el a kívánságainkat, azoknak nincsen teremtő erejük!
Ha lenne, akkor már rég nem lenne semmilyen problémánk.

Vagyis, aki a kívánságokban hisz, az még mindig a gyermekkori mesevilágban él.
A mesékben még működött, hogy kívánt egyet a szegénylegény és az teljesült.
…ja, ez neki is csak azzal a síppal, aranyhallal, vagy a királylánytól kapott hajszállal működött, aminek volt varázsereje!

Neked van varázserőd?

Ha nincs, akkor hagyd abba ezt az időpocsékoló szokást és inkább hass a tudatalattidban futó programokra!
Azoknak ugyanis van teremtő erejük, méghozzá nem is kevés!

A tudatalattidba lerakódott egy csomó

  • fájó, feldolgozatlan emlék,
  • gyermekkorodban átvett minta,
  • mindenféle negatív hatás,

amelyek újra meg újra “megteremtődnek” csak azért, hogy végre szembenézz velük és megtanuld belőlük a leckét.

Addig tehát nem fognak békén hagyni, amíg túl nem jutsz ezeken a tudatosító tanulási folyamatokon.
Hiába is próbálod elkerülni, megúszni, – nincs menekvés!

Nézz szembe velük, értsd meg, fogadd be és tanulj, tudatosodj! – ezzel tudod csak felszámolni, végleg megszüntetni őket.
Erre való az önismereti munka, ahol speciális önismereti gyakorlatok segítségével végzed a feldolgozást, a tudatosítást.

Olyan ez, mint amikor a kiskertben tavasszal kigyomlálsz, hogy nyárra legyen sok finom zöldséged.
Ha ott hagyod a gyomot, az elnyomja az értékes növényeidet.

A jövőd formálásának tehát az a legjobb, leghatékonyabb módja, ha kigyomlálod a tudatalattidból a nemkívánatos programokat és csak azokat hagyod meg, amelyek beteljesítik a vágyaidat.

Miért félünk növekedni, naggyá válni?

Miért félünk növekedni, naggyá válni?

Egyrészt vágyunk arra, hogy többek legyünk, többet tudjunk, még többet érjünk el.
Másrészt pedig, sokszor félünk is tőle és tudat alatt saját magunkat akadályozzuk meg, hogy elérjük a céljainkat.
Miért működünk ilyen furcsán?

A növekedni vágyás a személyiségünk és az ösztönünk legmélyébe van belekódolva:
Aki nagy, aki több, annak több erőforrása van és így jobb lehetőségei vannak az életben maradásra is.
A jobb életkörülmények, a kényelem és biztonság fenntartása pedig jóval könnyebben megvalósítható a bőségből, mint a szűkös keretekből.

Azonban vannak olyan lelki hatások, amelyek pont ellentétes motivációt váltanak ki belőlünk:

  • Félelem attól, hogy ha nagy leszek, akkor majd irigykednek rám és nem szeretnek, sőt le akarnak taszítani.
  • Félelem attól, hogy a nagyságot fenntartani, megvédeni nehéz és küzdelmes.
  • Félelem attól, hogy a nagyságnak ára van, valamit cserébe el kell majd veszítsek.
  • Félelem attól, hogy visszaélek a nagyságommal, a hatalmammal.

Számold fel a félelmeidet!

Ha az egyik részünk vágyik a nagyságra, a másik viszont fél annak következményeitől, akkor ebből az ambivalens működésből bizony nem lesz haladás, növekedés és célba érés sem.
Tehát nem tudsz úgy növekedni, hogy közben félsz a nagyságodtól.
Meg kell szüntetned ezeket a félelmeket!

Számos példát láttam már, amikor valaki hosszú éveken át a növekedésre koncentrált, de csak nem jöttek az eredmények.
Aztán javaslatomra feltette azt az egyszerű kérdést, hogy:
Miért félek attól, mi a rossz abban, ha megvalósul a vágyam?

A válaszként feljött félelmeit segítettem feldolgozni és abban a pillanatban beindult a növekedés!

Olyan ez, mint amikor egy gyenge palántára befőttesüveget fordítasz, hogy megvédd, később viszont megfeledkezel róla, nem veszed le és csodálkozol, hogy miért nem nőtt a növényed nagyobbra, mint az őt védő üvegbúra.

Vedd hát le a búráidat, melyek egykor ugyan megvédtek, most viszont már akadályoznak a növekedésben!

Te miért félsz attól, ha megvalósul a vágyad?

A várakozás a fel nem ismert lehetőség a változásra

A várakozás a fel nem ismert lehetőség a változásra

Amikor a másik emberre vársz, hogy változzon, vagy az életedre, hogy mozduljon már végre valami, olyankor valójában a Te változásodra lenne szükség, csak Te ezt nem ismerted még fel!

Ugyanis az életed Téged tükröz.
Ahogy kint, úgy bent – így szól a Hermészi tanítás.

Ha valami nem úgy működik az életedben, ahogy szeretnéd, az azért van, mert benned sem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene.

Gondolj bele:
Amikor a tükörben nézegeted magad, hogy mennyi súlyfelesleged van, vagy mennyi izom hiányzik még a karjaidról, akkor ezen segít, ha azt várod a tükörképedtől, hogy csinosabb vagy izmosabb legyen?
Nyilván nem.

Neked kell többet edzened és diétáznod, hogy a tükörképed megváltozzon.

Na ugyanígy, hiába vársz a külvilág változására, amikor az csak azt tudja tükrözni, hogy Te belül hol tartasz!
Neked kell kezdened a változást, abból lesz csak elmozdulás a külvilágban.

Mi ezen elv szerint dolgozunk a saját személyiségünk (tudatalattink) átformálásán és ettől változik abba az irányba az életünk, amerre szeretnénk.
Nem másra várunk, hanem magunkon keresztül változtatunk!

  • Maradt még kérdésed?
    Írd meg, szívesen válaszolok Neked!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.