Mit lehet tanulni egy negatív érzelemből?

Mit lehet tanulni egy negatív érzelemből?

Minden negatív érzelemnek van valamilyen tanítása.
Ezt a tanítást újra – meg újra bevonzod az életedbe, egészen addig, amíg meg nem tanulsz belőle mindent!

Lehetnek a helyzetek és szereplők ugyanazok vagy egészen mások, a végeredmény – hogy hogyan is érzed majd magad – az mindig ugyanaz!

Ugyanúgy kicsinek, gyengének, elhagyatottnak, tehetetlennek, megbántottnak, stb. érzed magad, mint korábban, és ez nem is fog változni addig, amíg Te kívül akarod megváltoztatni a helyzetet!
Ugyanis nem a helyzetet kell megváltoztatnod, hanem az érzelemből kell tanulnod!

Mit lehet tanulni egy érzelemből?

Egyrészt azt, hogy mi a működése:

  • Hogyan keletkezik, mi indítja el benned azt az érzelmet?
  • Mi a célja vele az egodnak? – mert ok nélkül semmi nem történik! például:
  • Milyen hasznod van belőle? – még akkor is van valami haszon, ha éppen szenvedsz tőle!

Nagyon fontos, hogy megtudd, mi hajtja meg az érzelmedet! Ugyanis az érzelmek sok esetben egymást szülik meg és így egy több rétegű érzelem-rendszert alkotnak.
Ennek a rendszernek Te csak a felszínét látod, miközben a mélyből valami egészen más érzelem hajt meg.

Mondok erre egy példát:

  1. A felszínen kibuksz attól, hogy a párod olyan programot szervez magának, amire Téged nem hív el. Úgy éled meg, hogy semmibe vesz, nem figyel rád, ki akar hagyni a jóból.
  2. De ha a mélyére ásol, akkor kiderülhet, hogy valójában azért félsz elengedni Őt egyedül, mert attól tartasz, hogy összeismerkedik valakivel, akibe szerelmes lesz és majd elhagy Téged.
  3. Itt feljöhet egy emlék, amikor már történt Veled ilyen, vagy egy barátoddal, vagy csak egy filmben láttad ezt. (Akár egy fiktív történetből is átvehetünk félelmeket!)
  4. Márpedig, ha elhagy, akkor magányos leszel, mert nem találsz majd magadnak másik partnert. (ez egy téves hit-rendszerrel összekapcsolódott félelem)
  5. Magányosan fogod leélni az egész életedet és így is fogsz meghalni, ezért nem lesz aki eltemessen! (Tudom, ezt így olvasva akár nevetségesnek is tűnhet, de hidd el, egészen irreális félelem-rendszerek működnek bennünk!)

Mint látod, a felszínen azon veszekszel, hogy miért nem hívott el magával a párod, miközben belül attól félsz, hogy nem lesz aki eltemessen. És ez még egy egyszerűbb félelem-rendszer volt, vannak olyanok is, amelyek 10 vagy több rétegből is állnak, a gyökerüknél pedig rendszerint egy bizonyos halálfélelem található.

Ezzel kicsit előre is szaladtunk, de a lényeg az, hogy ha megismered az érzelem-rendszeredet, akkor nem a felszínen látszó problémával küzdesz, hanem a legmélyén levő gyökér-félelemmel kezded a feldolgozást!

Ez volt a megértés útja.

Azonban egy érzelmet a megértéssel megismerni, csak szerkezetében lehet.

Átélés és átérzés

Teljes mélységében, az egész érzelmedet megismerni az átéléssel és (át)érzéssel tudod. Olyan részleteit, olyan ízeit, olyan rezdüléseit ismerheted meg, amit felfogni és érzékelni az értelmed képtelen lenne!
Ezért is nem jutottál el eddig értelmezéssel és elemzéssel az érzelmed feldolgozásához! Akár mennyit is gondolkozol egy érzelmen, csak a felszínét kapargatod.

A legmélyebb megismerést az átérzéssel érheted el, csakhogy ezt még nem tudod megcsinálni!
Nem tudod, mert ellenállsz neki!

Ne állj ellen a negatívnak!

Valójában nem is akarod átérezni, nem akarsz teret adni, ki akarod zárni magadból a negatív érzelmeket. Eleve azért tartod negatívnak, mert nem szolgálja a céljaidat, vagy mert nem esik jól, fáj, szenvedsz tőle.
Ahhoz viszont, hogy olyat tanulhass belőle, amit eddig nem sikerült, ahhoz mélyebben át kell élned, mint ahogy azt eddig tetted!

Ez egy ördögi kör

Eszed ágában sincs mélyebben átélni, hiszen eddig is pontosan ezt próbáltad elkerülni!
Viszont ha nem ismered meg teljes mélységében, akkor sosem tanulsz belőle, és akkor addig jön vissza hozzád újra meg újra, amíg meg nem tör teljesen.
Tudod – így nyúlik iszonyú hosszúra a szenvedésed!

Mi a kiút belőle?

Meg kell tanulnod felvállalni és befogadni a negatív érzelmeidet is.
Csak így jutsz el a teljes feloldáshoz!

Miért jó nyitottnak lenni?

Miért jó nyitottnak lenni?

Vannak, akik szerint jobb nem kinyílni a világra, mert onnan bántás és fájdalom jöhet, viszont ha zárva tartjuk a kapukat, akkor belül sokkal biztonságosabban túlélhetjük az életet.

Ez részben igaz, azonban akik így döntenek, a zárt lelki falak mögött sokkal szegényesebb életet kénytelenek élni, hiszen nem csak a rossz dolgokat zárják ki, hanem a jókat, a szépséget és az örömöt is!

A zárt falakon át nem csak az örömforrásokat nem látják meg, amelyekért érdemes lenne élni, hanem a problémáik megoldásához szükséges információk is nehezebben jutnak el hozzájuk, így a saját életüket nehezítik meg. A bajt pedig tovább tetézi, hogy az állandó védekezés és félelem annyi negatív energiát termel, amelytől lassan elmegy a maradék életkedvük is és innentől egyenes út vezet a leépülés felé.

Van arra megoldás, hogy csak a jókat engedjük be, de a rosszakat kizárjuk?

A legtöbb ember ezzel kísérletezik egy életen át, és erre különösen ráerősít a ma oly divatos pozitív gondolkodás-bevonzás ideológia is.
Megpróbálják elkerülni azokat a helyzeteket, gondolatokat, érzéseket, amelyek negatív hatásúak, és igyekeznek minél több figyelmet irányítani a jóra, szépre, felemelőre.
A hatás átmeneti, ráadásul folyamatosan résen kell lenni, nehogy egyetlen negatív is behatoljon a szűrőn át!
Ezt nevezik éberségnek. De hol itt a nyugalom?

Akinek a nap minden pillanatában ébernek kell lennie, nehogy valami ellenség behatoljon, az ugyan mikor tud belelazulni, mikor engedheti el magát úgy igazából? Semmikor!
Sajnos ez a módszer csak addig hoz pozitív eredményeket, ameddig meg van az éberség, amíg folyamatosan kontroll alatt tartod az elmédet. Mihelyst egy kicsit elengeded magad vagy valami kizökkent, máris megjelennek azok a csúnya negatív gondolatok és érzések.

Hogyan nyíljak meg és maradjak szabad egyszerre?

A megoldáshoz mélyebbre kell ásni:
Fel kell tenni a kérdést, hogy miért félek a saját (negatív) gondolataimtól és érzéseimtől? Miért keletkeznek ezek bennem? Esetleg ez nem is egy hiba eredménye, hanem okkal vannak bennem?

A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor megfigyelünk egy negatív gondolatot, érzést vagy érzelmet és igyekszünk a mélyébe látni, esetleg az eredetét feltárni, akkor azt találjuk, hogy mindegyik jön valahonnan és bizony fontos feladata van velünk! Valamire tanít minket! Valami olyanra, amire a pozitív dolgok nem tudnak megtanítani, mert azok más dolgokra tanítanak.
Ráadásul a negatív dolgok nem is negatívak, hanem csak mi címkézzük fel ezzel a jelzővel őket. Negatívnak címkézzük, mert valami kellemetlent, rosszat feltételezünk tőlük, róluk, hatásukra, amit nem szeretnénk átélni. Ha azt mondanánk, hogy nem akarom átélni, vagy nem szeretném befogadni, az pontosabb megfogalmazás lenne, mint hogy negatívnak, rossznak címkézzük. De hát ilyenek vagyunk, leegyszerűsítünk, amit csak lehet.

Szóval, ha a címkézés és kizárás helyett inkább befogadnánk, elfogadnánk, akkor azzal többre mennénk, mert akkor végre észrevehetnénk, hogy mire is akar megtanítani az a dolog. Amire pedig tanítani akar, azt nem csak megérteni kell, hanem elfogadni is, tehát ehhez ismét szükségünk lesz a megnyílásra, ami az elfogadás alapja.

Megéri nyitottnak lenni!

Vagyis ha megnyílunk, akkor ugyan beengedjük azt a szemetet, rosszat, negatívat is, amitől eddig megvédtük magunkat, viszont ha mindezt tudatosan feldolgozzuk, akkor még tanulhatunk, fejlődhetünk is általa.
Ráadásul, amit egyszer feldolgoztunk, az utána nem fog zaklatni, de te sem látod már negatívnak, mert megláttad a valós természetét, ami csak úgy van.

Aki pedig ilyen nyitottsággal él, az nem fél többet, mert tudja, hogy minden rossz csak egy árny, ami mögött egy újabb tanítás rejlik, egy újabb lehetőség a fejlődésre, tudatosodásra.
Ettől szép azok élete, akik mernek nyitottak lenni!

  • Maradt még kérdésed?
    Írd meg, szívesen válaszolok Neked!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.