Helytállás idegenben – vajon miért a nehezebb utat választod?

Helytállás idegenben – vajon miért a nehezebb utat választod?

Külföldön helytállni különösen nehéz. 
Egyrészt ott vannak:

  • a nyelvi nehézségek, aztán az, hogy 
  • igazán sosem tartozol közéjük és ezt mindig éreztetik egy kicsit, hogy 
  • távol vagy a támogató családtól és barátoktól, hogy 
  • egyedül kell mindent megoldanod…

Ez egy nehezített pálya, méghozzá többszörösen nehezített.

Aki itt helytáll, az otthon, Magyarországon vidáman lubickolna az akadályok között.
De nem választja a könnyebbik pályát, neki a nehezebb kell.

Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés:

Vajon miért választottál ennyivel nehezebb utat?

Tényleg csak a több pénz vagy a jobb életkörülmények hajtanak?

Nincs benned egy kis bizonyítási kényszer?
Nem akarod valakinek megmutatni, hogy Te még egy ilyen brutál nehéz pályán is életben maradsz?

Kinek akarsz megfelelni?

Kinek akarod bebizonyítani, hogy elég jó vagy?

Gondolkozz el egy kicsit ezeken a kérdéseken és ha a tudatod egy távoli szegletében megjelenik valamelyik szülőd, nagyszülőd, tanárod vagy egy volt szerelmed, akkor az nem véletlen van!

Sokan ugyanis a felszíni magyarázatok mögött, valójában azért vállalnak ekkora kihívást az életükben, mert valakinek be akarják vele bizonyítani, hogy Ők elég jók, hogy ezt is képesek végig csinálni.

Meg akarják mutatni, hogy erősek és nem gyengék.
Hogy van bennük kitartás és nem adják fel egykönnyen.
Hogy van eszük, ügyességük és talpraesettségük. 

Mindezzel csak azt akarják üzenni valakinek, hogy:
Értékes vagyok és szerethető!

Kinek akarod ezt üzenni?

Talán egy Apának, akinek sosem voltál elég jó?
Vagy egy Anyának, aki nem tudta kimutatni a szeretetét?

Lehet, hogy iskolában szégyenített meg az egyik tanárod és akkor megfogadtad, hogy bebizonyítod, márpedig Te többre is képes vagy!

Vagy egy szerelmednek akarsz bizonyítani, aki elhagyott egy másikért, egy “jobbért”?

Működhetnek benned is ilyen mozgatórugók és vihetnek teljesen tévútra az életben.

Ezek a tudatalattiban lévő programok rávehetnek arra, hogy egy sokkal nehezebb életet válassz, mint amennyi tényleg szükséges lenne.
Istenem, mennyi ilyet láttam már!

El sem hinnéd, hogy mennyire képesek vagyunk megvezetni magunkat!

Mit lehet tenni ezekkel a programokkal?

Amikor kioldjuk ezeket a bizonyítási és megfelelési kényszert szülő emlékeket, akkor egyszeriben felszabadul a lélek a saját hajcsáraitól.

Egyszer csak észreveszel olyan lehetőségeket is, amelyek sokkal könnyebb és élvezetesebb életet kínálnak. Olyanokat, amelyek addig is ott voltak előtted, de a tudatalatti hajcsár-programjaid nem engedték, hogy észrevedd és azt válaszd magadnak.

Szerencsére nem kell szenvedésteli életet élned! Csak el kell engedned ezeket a programokat és megszabadulhatsz a magadnak kreált rabszolgaságból.

Általában gyermekkorban értek minket olyan érzelmi traumák, amelyek hatására megszületett a bizonyítási vagy a megfelelési kényszer.

A feloldásukhoz speciális “múlt-feldolgozó technikát” alkalmazunk.

Ha úgy érzed, hogy téged is egy ilyen belső program hajt, akkor keress meg, hogy segíthessek feloldani azt!

Akit igazán szeretünk, azért abban is megváltozunk, amiben magunkért nem tennénk

Akit igazán szeretünk, azért abban is megváltozunk, amiben magunkért nem tennénk

Egy igazán mély, a személyiséged alapjait érintő változásra nem könnyű rávenni magad.
Csak amikor már akkora a baj, annyira fáj a trauma, a veszteség, akkor jutunk el oda, hogy belássuk, ez így nem mehet tovább, alapjaiban kell megváltoznom!

Viszont van, hogy erre a döntésre egy olyan emberért jutunk, aki mindennél többet ér nekünk.
Nem akarjuk elveszíteni Őt, vagy már elvesztettük és így akarjuk visszakapni a figyelmét, bizalmát. Őérte talán olyat is megteszünk, amit magunkért nem tennénk meg.

Feleljek meg a másik elvárásának?

Amikor a szeretted inspirál arra, hogy változz meg, akkor joggal merül fel a kérdés:
Vajon ez nem csak egy megfelelés lesz az Ő elvárásának?
Az elvárásokról eddig azt a tanítást hallottuk, hogy engedjük el, ne feleljünk meg nekik!

Ez igaz is, hiszen ha mindenki elvárásának meg akarnál felelni, akkor közben elveszíted az Önmagaddal való kapcsolatot, könnyen letérhetsz a saját utadról.

Viszont ha a másik elvárását valóban beláttad, hogy az a te hasznodra válik, akkor ez immár a saját elvárásod lesz magad felé, így ez a változás nem eltávolít, hanem téged épít.

Itt a lényeg az, hogy mennyire érzed magadénak a változással elérhető célt.
Ha teljes belátásod van, akkor felismered, hogy érdemes abban változnod vagy sem.
Ha pedig érdemes, akkor ezt már nem a másiknak megfelelve, hanem saját belátásból, saját célként fogod megvalósítani.

Így a szeretted elvárása csupán inspirált abban, hogy megtaláld a mindkettőtöknek, de leginkább számodra fontos célt.