Nagyon intenzív energialöketek járták át a testem

Nagyon bensőséges érzések voltak bennem, első alkalmam ellenére nem éreztem kívülállónak magam, úgy voltam vele, bármi ami most történni fog, az belőlem fakad és természetes. Előtte nap, pénteken a kezeim közt fejezte be földi útját és szívemnek nagyon kedves rokonom, számítottam rá hogy ez a fájdalom majd felszakad bennem, de a csendesség volt előtérben.
Azok közé tartoztam, akiket inkább lefelé húzott a föld, a csakrákkal kapcsolatos légzés közben, illetve utána is a köldök-csakrám jelzett legerősebben (utólag utána olvasva ez cseppet sem meglepő…), így azt esett jól fogni, simogatni, gyógyítani a légzés közben. Ekkor tapasztaltam meg azt, amit a transzállapotnak vélek, nagyon intenzív energialöketek járták át a testem, és egy ponton arra késztettek, hogy ne vegyék levegőt. Először x idő múlva levegőért kapkodtam, második-harmadik alkalommal valószínűleg kissé elájultam, mire felébredtem már sötét volt, lüktetett a zene, és fantasztikus békés érzeteim voltak. E ponton túlságosan felülkerekedett a nyugalmon a tudatom és a türelmetlenségem, illetve a tapasztalat hiányából fakadóan rögtön elkezdtem gondolkozni, vajon most ebből az állapotból felkelve újrakezdjem a transzlégzést, vagy csak feküdjek, pihenjek…?! Próbáltam a szívemre hallgatva kicsit még visszadőlni, jólesően elbújni a világ elől még egy kicsit. A végén a közös ölelés nagyon szívmelengető volt.
Illetve az elején a beszélgetés közben is elhangzottak olyan egyetemes igazságok, amiket fantasztikus volt ott, akkor hallani és a saját világomra lefordítani. Hálás vagyok érte neked.
A szívem mélyéről köszönöm az élményt, legközelebb is csatlakozom.
VE