Bármennyire is szeretnénk, a kívánságainknak nincs akkora teremtő hatásuk, mint a tudatalattinkban futó programoknak.

A kívánságaink a vágyainkból születnek, azok mögött pedig a hiányaink feszülnek.
A hiány érzése nekünk jelez. hogy kezdjünk már el cselekedni kívül vagy belül, és végre találjunk egy forrást, ahonnan betöltve, megszüntethetjük a hiányunkat.
Itt tehát cselekednünk kell, anélkül nem történik meg a változás.

Be kell látnunk, hiába is eregetjük el a kívánságainkat, azoknak nincsen teremtő erejük!
Ha lenne, akkor már rég nem lenne semmilyen problémánk.

Vagyis, aki a kívánságokban hisz, az még mindig a gyermekkori mesevilágban él.
A mesékben még működött, hogy kívánt egyet a szegénylegény és az teljesült.
…ja, ez neki is csak azzal a síppal, aranyhallal, vagy a királylánytól kapott hajszállal működött, aminek volt varázsereje!

Neked van varázserőd?

Ha nincs, akkor hagyd abba ezt az időpocsékoló szokást és inkább hass a tudatalattidban futó programokra!
Azoknak ugyanis van teremtő erejük, méghozzá nem is kevés!

A tudatalattidba lerakódott egy csomó

  • fájó, feldolgozatlan emlék,
  • gyermekkorodban átvett minta,
  • mindenféle negatív hatás,

amelyek újra meg újra “megteremtődnek” csak azért, hogy végre szembenézz velük és megtanuld belőlük a leckét.

Addig tehát nem fognak békén hagyni, amíg túl nem jutsz ezeken a tudatosító tanulási folyamatokon.
Hiába is próbálod elkerülni, megúszni, – nincs menekvés!

Nézz szembe velük, értsd meg, fogadd be és tanulj, tudatosodj! – ezzel tudod csak felszámolni, végleg megszüntetni őket.
Erre való az önismereti munka, ahol speciális önismereti gyakorlatok segítségével végzed a feldolgozást, a tudatosítást.

Olyan ez, mint amikor a kiskertben tavasszal kigyomlálsz, hogy nyárra legyen sok finom zöldséged.
Ha ott hagyod a gyomot, az elnyomja az értékes növényeidet.

A jövőd formálásának tehát az a legjobb, leghatékonyabb módja, ha kigyomlálod a tudatalattidból a nemkívánatos programokat és csak azokat hagyod meg, amelyek beteljesítik a vágyaidat.

Blogértesítő