Nem mindegyik barátság bírja el az őszinteséget.
Van, amelyik attól működik jól, mert őszinték vagytok egymáshoz és van, ahol pont attól, hogy nincs minden kimondva, ami fájna.

Embere válogatja, hogy ki mennyire viseli el a fájdalmat:
Van, aki egészen jól tudja kezelni, nem fél szembesülni a hibáival és hiányosságaival (sőt, akár keresi is a fejlődése érdekében!), megbírózik a nehéz érzésekkel is.

Míg másoknak ez iszonyúan nehéz, vagy annyira nem is megy, hogy nem mernek mélyre menni magukban, mert az annyira fájna.
Ők nem bírják a kívülről kapott őszinteséget sem, akárhogyan is csomagolod azt be!

Szokták mondani, hogy ha szeretettel mondjuk meg a véleményünket, akkor az nem fáj annyira.
Szerintem az is fáj, csak akkor talán azt érzi a másik, hogy nem bántásból kapta, és így egy kicsit könnyebb lesz befogadnia.

Összességében azt kell megértened, hogy mindenki annyira viseli el az őszinteséget, amennyire az őszinteség által kiváltott fájdalmat tudja kezelni. Van aki tudja, van aki nem és a legtöbben a két véglet közé esnek, akik bizonyos mértékű őszinteséget és vele járó fájdalmat bírnak csak el.

Figyeld meg, tapasztald ki, hogy a Te barátaid mennyit bírnak, a Ti barátságotok mennyi őszinteséget bír el?
Ha ezt kevesled, akkor vagy találj magadnak olyan barátot, aki hasonlóan bírja, mint Te, vagy fogadd el, hogy a másik máshol tart – ebben (is) – és legyél nagyon türelmes és figyelmes vele!

ui.:
Azért hosszú távon lehet arra számítani, hogy ha nagy a különbség köztetek, akkor ez egyre nagyobb feszültséget fog okozni, amitől eltávolodok egymástól vagy akár meg is szűnhet a kapcsolat köztetek!
De ez nem olyan nagy veszteség, ha úgy nézed, hogy a kapcsolataid a Te fejlődésedet szolgálják, és ha már nem tud adni, fejleszteni, csak visszahúz, akkor mindkettőtöknek jobb, ha elengeditek egymást és helyette megtaláljátok azt, akivel megint szinkronba tudtok kerülni!

Blogértesítő