Helyemen vagyok? Az utamat járom?

Helyemen vagyok? Az utamat járom?

Vannak, akik határozottan érzik, hogy a helyükön vannak és a saját útjukat járják. Ettől magabiztosak, elszántak, lelkesek és inspiráltak.
Tudják hová akarnak eljutni és ki nem fogyó energiával minden nap tesznek is érte.
Van céljuk, van útjuk, van életük!

Azok viszont, akik nem érzik, hogy a helyükön lennének, az útjukat járnák, csak irigykedve nézik őket és arra vágynak, hogy:

  • Bárcsak bennem is meglenne az a belső bizonyosság, hogy jó úton járok!
  • Bárcsak én is megérezném, hogy hol van most a helyem!

Valóban van elrendelt életút?

Sokan hisznek benne, hogy van egy előre elrendelt életút, melyen érdemes végig menned.
Ők azt mondják, hogy ha letérsz az utadról, akkor az “Élet” majd visszaterel a saját utadra. Teszi ezt kezdetben finom, majd egyre durvább eszközökkel, hatásokkal.

Ha eddig nem hittél ebben, akkor nem most foglak meggyőzni róla!

Viszont ha már tapasztaltad párszor azt az érzést, hogy most az utadon/helyeden vagy, máskor meg azt, hogy most tértél le, mert éppen nem azt csinálod, amit kellene, – akkor tudod, hogy miről beszélek.

Miről ismered fel, hogy az utadon vagy?

Ez alapvetően egy belső, zsigeri vagy intuitív érzés.

Fontos, hogy ne téveszd össze azzal, amikor felszínesen jól érzed magad! – ez ugyanis megeshet akkor is, amikor mondjuk az egód egy könnyebb, kevésbé fájdalmas utat választ, mert ott nem kell felelősséget vállalnia a tetteiért, a döntéseiért.
Ilyenkor is jól érzed magad, de csak az éned felszíni rétegeiben.

Amikor viszont az utadon vagy, akkor egy egészen mélyről jövő jó érzésed van, ami azt súgja, hogy most vagyok a helyemen, most minden pont úgy van, ahogyan lennie kell.
Mindeközben persze az is lehet, hogy éppen életed legnehezebb pillanatait éled, de legalább tudod, hogy ez mind téged szolgál, érted van!

Tehát érezheted magad a felszínen jól vagy rosszul is, az az egy biztos, hogy van közben egy belső bizonyosság érzésed arról, hogy most vannak helyükön a dolgok és minden jó lesz, minden rendben lesz.

Milyen, amikor letérsz az utadról?

Viszont amikor nem az utadon vagy, akkor hiába mennek jól a dolgok a felszínen, mégis van egy belső zsigeri érzésed, hogy nem ennek kellene lennie, nem ebben kellene most lennem.

Ez különösen megrázó tud lenni akkor, amikor a fiatalkori álmaidat eltervezted, évekig dolgoztál rajta, hogy megvalósítsd és amikor végre mindet megvalósítod, akkor egyszer csak rád tör az érzés, hogy ez nem is az én életem!
Csak állsz ott üres tekintettel és nem érted, hogy miért nem tudsz örülni, miért nem vagy boldog!
Mennyi ilyet láttam már!

Feleségek és Anyák, akik megvalósították az ideális család álmukat, mert megtalálták a magazinból előhúzott tökéletes férfit, volt álomesküvő és irigylésre méltó nászút is, lett lakás, kertesház vagy villa medencével, majd megszülettek a “mindekikedvence” gyermekek is.
Mikorra pedig már szétposztolták a tökéletes életüket az Instán és már mindenki őket irigyelte, akkor egyszer csak azt érezték, hogy ez nem is az Ő életük, ugyan mit keresnek itt?!

Kinek az élete akkor?

Egy álom élet, amit magazinokban láttak és hollywoodi filmekből loptak, majd az elméjük összerakta a legszebbet és legirigylésre méltóbbat, amit csak tudott.
Mialatt pedig megvalósították elméjük álmát, közben szép lassan eltávolodtak a saját lelküktől.

Márpedig a lelkedtől való eltávolodással bezáródik a szív is, és amikor majd ott állsz az áloméleted küszöbén, akkor nem fogsz tudni örülni neki, mert egy zárt szív nem képes átengedni magát a boldogságnak.

Ilyenkor születnek azok a fotók, amin a tökéletes család pózol, mindeki szép és fantasztikus, de az Anya (vagy Apa) mégsem boldog, már rég eltűnt a szeméből a tűz.

Fájdalmas képek ezek, ne járj Te is így!
Ők nem figyeltek arra, hogy nem a saját útjukat járják, a lelkük igazából nem is erre vágyik!

Hogyan érezhetem újra, hogy merre vezet az utam?

Ahhoz, hogy megmaradj a saját utadon vagy ha már letértél, akkor visszatalálj rá, kell egy belső iránytű. Kell az a belső zsigeri érzés, az a képesség, ami megsúgja, hogy mi lesz a helyes döntés ahhoz, hogy az utadon maradj.

Ez a képesség ott van mindenkiben – csak el van nyomva!
Valószínűleg elhalványult, vagy megszakadt a belső éneddel való kapcsolatod.

Megszakadt a belső éneddel a kapcsolat

Ezt úgy képzeld el, hogy az éned egy több szintes lakóház, ahol minden szinten Te laksz. Sajnos Te csak az Éned legfelső emeleten levő lakóját ismered, azzal azonosítod magad.
Azonban a mélyebb, alsóbb szinteken is Te laksz, de azokkal az én-részeiddel elhalványult vagy teljesen megszakadt a kapcsolatod.

Pedig pont a mélyebb én-részeid tudnák, hogy mi a jó irány, mi a neked megfelelő élet. Ezért rendkívül fontos, hogy újra felvedd velük a kapcsolatot!

A kapcsolat megszakadásáért jellemzően:

  • az érzelmeink elnyomása,
  • a túlzott önkontroll,
  • a szégyen, bűntudat, önvád,
  • a másoknak való megfelelés,
  • a másoktól kapott korlátozás, tiltás,
  • vagy az önmagunk korlátozása, letiltása
  • a felelős.

Ezeket kell elengedni, a kialakult blokkokat, korlátokat feloldani ahhoz, hogy újra működjön a felszíni és a mélyebb éned közötti kapcsolat.

Hogyan állíthatod vissza a kapcsolatot a belső Éneddel?

A felsorolt hibás működések kijavítására léteznek speciális önismereti gyakorlatok.

Ezek olyan meditatív állapotban végzendő gyakorlatok, amelyekkel elérjük a tudatunk – és személyiségünk – mélyebb rétegeit és ott közvetlenül ki tudjuk javítani akár a gyermekkorban beépült hibás működéseket is.

Kis hibákat elsőre ki tudunk javítani, a nagyobb, súlyosabb hibákkal viszont hetekig, hónapokig is dolgozhatunk. Ami biztos, hogy mindet meg lehet javítani!

Az elmúlt 25 évben ezek feldolgozását végeztem magamon és több ezer tanítványomon, ügyfelemen is.
Rengeteg sikert értünk el eddig, bízhatsz benne, hogy nálad is fel tudjuk oldani a blokkokat és újra lesz kapcsolatod a belső éneddel!

Amikor pedig újra van kapcsolat a felszíni és a mélyebb éned között, akkor működni fog a belső iránytűd is. Pontosan fogod érezni, hogy merre menj és merre ne menj egy-egy döntési helyzetben!
Azt is érzed majd, hogy a helyeden vagy és a megfelelő úton haladsz. Ez pedig ad egy belső erőt, tartást, magabiztosság. – erre vágysz, nem?

Ha szeretnéd elérni ezt a belső bizonyosságot, akkor keress engem, segítek a megvalósításában!

ui.:

Lehet, hogy az utamon vagyok, de nem vagyok benne biztos!

Ha alapvetően érzed, hogy az utadon vagy, mégis felmerül benned a kétség, hogy mi van, ha tévedsz – akkor ezt mindenképpen meg kell vizsgálnod!

A kétség jellemzően akkor jelenik meg, amikor tényleg nem vagy az utadon.
De előfordulhat az is, hogy az utadon vagy, csak valahonnan máshonnan beszűrődik egy kétség.

Például amikor valakit rendszeresen elbizonytalanítottak gyermekkorában, az okozhat egy alaptalan, mégis szűnni nem tudó állandó kételkedést.
Vagy ha már csalódtál egy nagyot a saját megérzésedben, vagy döntésedben, akkor az is kihatással lehet a bizonyosság érzésedre.

Ezeket mind fel lehet dolgozni és el lehet jutni a tiszta, világos bizonyosságig!

Külföldön magányosan

Külföldön magányosan

A magány fájdalmát sokszor a párkapcsolat és a barátok sem enyhítik!

Külföldön élve különösen felerősödhet a magány érzése, hiszen távol vagyunk a hazától, a biztonságot adó családtól, szeretteinktől és barátainktól is.

Előfordulhat, hogy hosszú időn keresztül nincs igazán mély érzelmi kapcsolatunk senkivel sem, és ilyenkor a magány érzése is jobban meg tudja facsarni a szívünket.

Ezt a lelki fájdalmat jellemzően a fontosabb kapcsolatok rendszeres ápolásával, a sűrűbb hazalátogatással próbálják meg enyhíteni a külföldön élő magyarok is.

Azonban ettől nem mindig múlik el a probléma, hiszen a magány fájdalma sokkal mélyebben gyökerezik a lelkünkben.

Ebbe akkor látunk bele, amikor egy olyan embertől halljuk, hogy magányos, aki körül sok ismerős, barát és rokon van, de Ő még így is a magánytól szenved.
Nem értjük az illetőt, mert összekeverjük a magányt és az egyedüllétet, pedig ez két különböző dolog!

Az egyedüllét egy felszíni állapot, egy élethelyzet, amikor is nincs körülöttünk vagy a közelünkben senki sem.
A magány viszont egy nagyon mély, belső érzés, amely arról árulkodik, hogy a lelkünk egyedül van!

Gondolj bele:

Ha belül nem érzed magad egyedül, akkor évekig élhetsz egy lakatlan szigeten, teljesen jól elleszel magadban, magaddal.
Azonban ha a lelked egyedül van és ettől szenved, akkor hiába veszed magad körbe emberek tömegével, a magány fájdalmán ez sem segít!

Ugyan ki élvezi az egyedüllétet?

Jellemzően azok az emberek érzik jól magukat egyedül is, akik megtanulták – vagy nem veszítették el – azokat a képességeket, hogy szeressék, elfogadják, értékeljék, bíztassák, szórakoztassák magukat úgy, ahogyan arra vágynak.

Akikkel nem foglalkoztak eleget a szüleik vagy a korosztályuk kirekesztette őket, azok jobban rá voltak kényszerítve, hogy megtanulják az érzelmi önellátást.

Akikkel viszont eleget foglalkoztak, akiket szerettek, támogattak, azok pont hogy könnyebben rászoktak arra, hogy a lelki szükségleteiket másoktól kapják meg.
Ők ugyan jobban tudnak kapcsolódni, viszont nehezebben viselik az egyedüllétet, mert nem tanulták meg, hogyan legyenek egyedül is teljesek.

Mivel lehet megszüntetni a magányt?

Ha a magányt a lelked egyedüllét érzése okozza, akkor azzal lehet megszüntetni, ha találsz egy kapcsolódó társat a lelkedhez.

Ez lehet egy párkapcsolati partner, egy barát, egy gyermek vagy szülő is, szinte teljesen mindegy ki a személy, a lényeg az, hogy ne felszínesen kapcsolódjon hozzád, hanem mélyen lélek a lélekhez kapcsolódjon!

Ehhez az kell, hogy Ő is és Te is képesek legyetek egészen mély, lelki szinten kapcsolódni. 
Sokaknak annyira zárva van a szíve, hogy erre nem is képesek! 

A múltban elszenvedett traumák hatására a személyiség csak úgy tudja megvédeni magát az újabb sérülésektől, hogy bezárkózik. Így nem érzi a fájdalmat és a bántást, viszont a szép és jó érzésektől is elzárja magát!

Ezt a zártságot kell feloldani ahhoz, hogy újra tudj lélekben kapcsolódni.

Nincs kivel kapcsolódni?

Igazából ez nem probléma, ugyanis a másokhoz kapcsolódás is csak egy pótcselekvésünk arra, hogy valahol megéljük a lelki kapcsolódást.
A lelki kapcsolódást pedig alapvetően a saját lelkünkkel kellene megélni!

Ha képes lennél kapcsolódni a saját lelkedhez, az teljes egészében megszüntetné a magány érzését, mert pontosan abba a belső teljességbe, biztonságba és szeretetbe kerülnél, amiket egyelőre másokból próbálsz meg kipréselni.

A magány fájdalma arra figyelmeztet: eltávolodtál a lelkedtől, igazi mély Önmagadtól, ideje visszatalálni és hazatérni Önmagadba!

Van rá módszer, hogy megszüntesd a magány fájdalmát!

Szerencsére nem neked kell kitalálnod, hogyan is nyithatnád meg a szívedet és juthatsz el újra a lelkedhez! 
Kipróbált és hatékony önismereti gyakorlatokkal végig tudlak vezetni ezen az úton.

Sokaknak segítettem már, hogy megtalálják a kapcsolatot Önmagukkal. Ismerem ennek az útnak a nehézségeit, tudom hogyan lehet megoldani az elakadásokat.

Ha szeretnél megszabadulni a magány sajogató érzésétől, keress engem, szívesen segítek neked is!

Helytállás idegenben – vajon miért a nehezebb utat választod?

Helytállás idegenben – vajon miért a nehezebb utat választod?

Külföldön helytállni különösen nehéz. 
Egyrészt ott vannak:

  • a nyelvi nehézségek, aztán az, hogy 
  • igazán sosem tartozol közéjük és ezt mindig éreztetik egy kicsit, hogy 
  • távol vagy a támogató családtól és barátoktól, hogy 
  • egyedül kell mindent megoldanod…

Ez egy nehezített pálya, méghozzá többszörösen nehezített.

Aki itt helytáll, az otthon, Magyarországon vidáman lubickolna az akadályok között.
De nem választja a könnyebbik pályát, neki a nehezebb kell.

Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés:

Vajon miért választottál ennyivel nehezebb utat?

Tényleg csak a több pénz vagy a jobb életkörülmények hajtanak?

Nincs benned egy kis bizonyítási kényszer?
Nem akarod valakinek megmutatni, hogy Te még egy ilyen brutál nehéz pályán is életben maradsz?

Kinek akarsz megfelelni?

Kinek akarod bebizonyítani, hogy elég jó vagy?

Gondolkozz el egy kicsit ezeken a kérdéseken és ha a tudatod egy távoli szegletében megjelenik valamelyik szülőd, nagyszülőd, tanárod vagy egy volt szerelmed, akkor az nem véletlen van!

Sokan ugyanis a felszíni magyarázatok mögött, valójában azért vállalnak ekkora kihívást az életükben, mert valakinek be akarják vele bizonyítani, hogy Ők elég jók, hogy ezt is képesek végig csinálni.

Meg akarják mutatni, hogy erősek és nem gyengék.
Hogy van bennük kitartás és nem adják fel egykönnyen.
Hogy van eszük, ügyességük és talpraesettségük. 

Mindezzel csak azt akarják üzenni valakinek, hogy:
Értékes vagyok és szerethető!

Kinek akarod ezt üzenni?

Talán egy Apának, akinek sosem voltál elég jó?
Vagy egy Anyának, aki nem tudta kimutatni a szeretetét?

Lehet, hogy iskolában szégyenített meg az egyik tanárod és akkor megfogadtad, hogy bebizonyítod, márpedig Te többre is képes vagy!

Vagy egy szerelmednek akarsz bizonyítani, aki elhagyott egy másikért, egy “jobbért”?

Működhetnek benned is ilyen mozgatórugók és vihetnek teljesen tévútra az életben.

Ezek a tudatalattiban lévő programok rávehetnek arra, hogy egy sokkal nehezebb életet válassz, mint amennyi tényleg szükséges lenne.
Istenem, mennyi ilyet láttam már!

El sem hinnéd, hogy mennyire képesek vagyunk megvezetni magunkat!

Mit lehet tenni ezekkel a programokkal?

Amikor kioldjuk ezeket a bizonyítási és megfelelési kényszert szülő emlékeket, akkor egyszeriben felszabadul a lélek a saját hajcsáraitól.

Egyszer csak észreveszel olyan lehetőségeket is, amelyek sokkal könnyebb és élvezetesebb életet kínálnak. Olyanokat, amelyek addig is ott voltak előtted, de a tudatalatti hajcsár-programjaid nem engedték, hogy észrevedd és azt válaszd magadnak.

Szerencsére nem kell szenvedésteli életet élned! Csak el kell engedned ezeket a programokat és megszabadulhatsz a magadnak kreált rabszolgaságból.

Általában gyermekkorban értek minket olyan érzelmi traumák, amelyek hatására megszületett a bizonyítási vagy a megfelelési kényszer.

A feloldásukhoz speciális “múlt-feldolgozó technikát” alkalmazunk.

Ha úgy érzed, hogy téged is egy ilyen belső program hajt, akkor keress meg, hogy segíthessek feloldani azt!